Szentmise
Vasárnap:9:0019:00
Hétfő:17:00
Kedd:17:00
Szerda:17:00
Csütörtök:17:00
Péntek:17:00
Szombat:8:00 

Szeretettel várunk!

 

Kerekdombon a volt óvodában: 

a hónap első vasárnapján

11:00-kor


Óbögön a volt iskolában:

a hónap második vasárnapján 11:00-kor


Támogatását köszönettel fogadjuk.

OTP Bank: 11732208-20038289-00000000

Támogatóink





Tiszakécske/ Római Katolikus Plébánia támogatója a Magyar Élelmiszerbank Egyesület



Partnereink

Templomunk története

A Tiszakécskei Szentháromság Templom Kécske falu a mostani katolikus templom körül helyezkedett el, nevét 1246-tól említik okiratok. Az eredeti templom a mostani helyén állt, de elpusztult a törtök uralom idején. 1989-ben öt kilométerre tőlünk északkelti irányban, Bög határában föltárták a Kincsem parti templom alapjait. A mi templomunk is hasonló lehetett. A terület birokosai voltak többek között Nagy Lajos király, Vezsenyi László, Kinizsi Pál. A török alatt elpusztult a falu, lakói hol Nagykőrösre menekültek, hol a Tiszától védettebb részre, a mostani református templom környékére. A török kiűzésekor mindössze 16 református család élt a mostani Ókécskén. A terület Abony város birtoka lett. Abony vezetősége telepített ide 300 katolikus családot a Felvidékről, Hont és Gömör vármegyéből, főként magyarokat, részben szlovákokat is. 1743-ban alapították újra a katolikus plébániát.

A templomot 1815-20 között építették igen szépen kiművelt barokk stílusban. Most láthatók a templom eredeti kövei is. Különlegességük, hogy itt, Tiszakécske határában, Sárhalmon bányászták. Ugyanonnét szállítottak más építkezésekhez, pl a tiszakürti templom újjáépítéséghez is. A kőbányát sajnos a téesz megszüntette, ma már nem látható. A három oltár és a szószék már klasszicista stílusban készült. Igen értékesek a két mellékoltár képei, melyeket valószínűleg bécsi mester készített 1830 körül. Borommeo Szent Károlyt, a Tridenti Zsinat és az Egyház akkori megújulásának nagy szentjét, valamint a Szűzanya családját, Annát és Joachimot ábrázolják. A Szentháromságot ábrázoló korabeli kép sajnos elveszett a II. világháborúban, de nem mondtunk le róla, hogy megtaláljuk.

Igen értékes a XVIII. századi, tehát a templomtól régebbi, fából készült Szűzanya szobor, amely fölvidéki mester alkotása lehet. Föltehetőleg gömöri telepesek hozhatták magukkal, mint kegyszobrot a szülőföldjükről. Nagy kincsünk még az 1612- ben nyomtatott latin nyelvű elmélkedési könyv és Káldi György predikációs gyűjteménye, amelyet Pozsonyban nyomtattak 1631-ben, tehát még a török időkben. Ezek a legősibb könyvek Tiszakécskén. Jelzik, hogy a török utáni első plébánosok könyvszerető, művelt emberek voltak.

Most zajlik templomunk teljes fölújítása. Az előző években elkészült a torony és a tető fölújítása, a külső festés és a csapadékelvezető csatorna. Most pedig a belső fölújításon dolgozunk. Érdemes megfigyelni, milyen gonddal kell helyreállítani a barokk pilléreket és párkányokat. Szeretnénk jövőre templomunkat barokk stílusban újra festeni és az orgonát is fölújítani, valamint megszépíteni a templom parkját. A fölújítás munkáját Vásárhelyi Dániel főépítész vezeti, belsőépítészünk, Dragonits Márta - a 2005-ös év belsőépítésze, műszaki ellenőrünk Józsa Béláné, a mesterünk Beke Ferenc. Jelentős támogatást kapunk a Tiszakécskei Önkormányzattól és a Vakond Kft-től. Hálásan fogadunk minden adományt!

Jávorka Lajos plébános

Fényképek a templomról

Templomunk története (egyelőre a huszonegyedik századig)

„Régi mondás, hogy akinek nincsenek emlékei, az nem ember többé. Egy templom – az Egyház megszemélyesítője – ugyanúgy emlékeire is támaszkodik, mert népéhez nemcsak a jelen és a jövő tartozik, hanem a múlt is, ahonnan elindult” (M.K)

Megemlékezés a régi templomról

„Újkécske alig kétszáz éves, a török után alakult község. A Nagyabonyi Közbirtokosság, mint a puszta birtokosa 1720 körül 300 családot telepített ide hont megyéből. Az új telepet nevezték Újkécskének.”

Az előző templomról az alábbi leírás maradt fenn: „Berkes András, a váci püspök helynöke 1719-ben végzett itt egyházlátogatást és Újkécske templomát így írja le: „Volt elég tágas, szentéllyel, sekrestyével és elég magas négyszögletes toronnyal bíró temploma, melynek falai most is állnak, fedél nélkül. A Közbirtokosság katolikus vallású lakosokat hozott ide és ezért a reformátusoktól amúgy is elhagyott templomot használható karba hozatta, és az új telepeseknek adta át.” Ez a templom gótikus, csúcsíves templom volt.

A múlt folytatódik az újban

„Minthogy a község lakossága gyorsan szaporodott, és a középkori építmény düledezni kezdett, 1815-ben kezdték építeni a mostani egyházat, melyet 1820-ban a Szentháromság tiszteletére ajánlva megáldottak és folytatólagosan fényesen fölszenteltek. Tornya 1869. augusztus 26-án leégett és harangjai elaludtak. Ekkor a patronátus az egész templomot restauráltatta, s 1905-ben ismét megújították.”

(Chobot: A Váci Egyházmegye Történeti Névtára I. 351. oldalán.)

Templomunk méretei: 35 méter hosszú, 14 méter széles, tornya 40 méter magas, 1200 ember fér el benne. Falait a kécskei határból, a szikfoltok alól kibányászott homokkőből rakták. A Kecskemét környéki földrengés alkalmával, bekötő vasakkal erősítették meg a szép hajlású íveket. Templomunk 1970-ben műemléki védettséget kapott, mint az akkori kor szép építésű, barokk stílusú temploma. Különlegessége az oszlopfőkről lecsüngő szőlőfürt, valamint a torony fordított esernyő állású sisakja, dohánylevél díszítéssel. Szőlő és dohánytermelők építették. Tervezőjéről semmit sem tudunk.

A második világháborúban aknatalálat érte, ettől ablakai elpusztultak. Majd megindult az újjáépítés. 1962-ben külső restaurálást kapott, 1963-ban új nagyharangot, ugyanakkor mozaikpadlót építettünk. 1966-ban teljesen új ablakokat, 1968- ban megnagyobbítottuk az orgonát. 1970-ben készült el a szembemiséző oltár és végül 1976-1977-ben teljesen új belső festést kapott templomunk, Dr. Nemesics Antal festőművész által, az ő tervei szerint és az ő saját közreműködésével.

Templomunk értékei: a három oltár műmárványból készült, klasszicista stílusban, ugyancsak ebben a stílusban készült az orgonaház és a gyóntatószék. Főoltárának képét – a régi eltűnése után – 1946-ban, Márton Lajos festette, a két mellékoltár képének alkotóját nem ismerjük, sem festésének idejét. Értékes, szép képek. A szobraink – kettő kivételével – faszobrok, és különösen szép a Mária szobor.

A templomunk élete számokban

Mivel a szentelés, illetve a használatba vétel napját nem tudjuk pontosan, azért 1820. január 1-től, 1977. december 31-ig terjedő időről adunk számot. Ebben az időtartamban kereszteltek: 37 768 gyermeket, eskettek: 9 324 párt, temettek: 25 457 halottat. A természetes szaporodás 157 év alatt: 12 311 volt. Hívek száma: 1766-ban: 518, 1930-ban: 10 198 (népszámlálási adatok), 1970-es becslés szerint: 10 960.

„SAXA LOQVUNTUR”, - a kövek beszélnek – szentírási megállapítás. A mi templomunk kövei is beszélnek: apáink hitéről, áldozatosságáról, és ez adják át gyermekeiknek azzal, hogy szeressék úgy, mint a szemük fényét!

A tiszakécskei rk. templomok története Balanyi Béla

(Ez egy előadásnak az anyaga, amit még a Balanyi Béla bácsi tartott a templomban.) (Esetleg beolvasási hibákat tartalmazhat.)

Amikor az Egyház történetéről esik szó, a mondanivaló elválaszthatatlan az ország, a falu, vagy a város történetétől, mert ugyan az a nép szerepel mind a kettőben. Tiszakécske esetében is ez a szempont érvényes.

A történelem viharai az írott emlékeket a kezdeti időszakra vonatkozóan elpusztították, a későbbi időszakokból is igen gyéren hagytak belőlük.

Meg kell szólítani a régész embert is, hogy mondja el mit őrzött meg a föld az egyháztörténet e korai időszakából. A krónikáink elmondják, hogy a római katolikus egyház kialakulása Géza fejedelem korában kezdődött és fia Szent István király 38 évi uralkodása idején vált általánossá és évszázadnyi idő telt el, míg a keresztény élet az egész országban teljessé lett.

Mint ahogy az államszervezet a megyerendszerével, úgy az egyházszervezet a 10 egyházmegyéjével Szent István műve. Szerencsés véletlen folytán megmaradtak az egyházi és világi vonatkozású törvényei és fia Imre részére szóló intelmei. Ezek a törvények megvilágítják nemcsak a világi élet nem sok híján 1000 évvel előbbi hétköznapjait, de képet adnak az egyházszervezésről is'.

Elrendeli a király, hogy minden 10 falu templomot építsen. Falvak népe vasárnap és ünnepnapon templomba menjen. A halottakat a templom köré kell temetni. A templomok felszereléséről a püspöknek kell gondoskodni. Ezek egyházi ruhák, oltárfelszerelés, egyházi edények és könyvek. A papképzés is a püspök feladata. A törvény tartalmazza a vasárnapok és ünnepnapok megtartását, a pénteki napon a húseledeltől való tartózkodás is gyakorlattá lett. Az egyház magyarországi szervezete az esztergomi érsek fősége alatt működött. Rangban utána a kalocsai érsek következett. Az egri püspökség évszázadokkal később alakult érsekséggé, mint Magyarország legnagyobb egyházmegyéjének az élenjárósága. Kérdés marad, hogy mely községben épültek az első templomok. Minden bizonnyal a megbízott egyházi és világi személyek alapos szervező munkája döntötte el, hogy mely faluba és mely helyre épüljön. Ezek az építmények kicsinyek. A 10 m hosszúságot és a 7 m szélességet alig haladták meg. A 10 falu népét aligha tudták befogadni, inkább csak miséző helyek Voltak és a nép a templom előtt állt. Sátorban misézni nem lehetett, így csak ott hallgattak misét ahol templom volt, hogy ne kelljen messzire eljárni, így igyekezett minden falu népe templomot építtetni.

Hogy kécskén mikor épült az első templom, azt már István korinak lehet-e mondani, -erre igennel válaszolni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy a Xl-Xll. században már volt temploma, és azon a helyen állott, ahol ma is-áll.

Az Árpádkori templomok homlokzatukkal nyugat felé néztek, és pedig a védőszent napján lenyugvó nap irányába. A halottat az avarok és a honfoglaló magyarok fejjel nyugat felé tették sírba úgy, hogy a tekintetük kelet felé esett. Nyugat a végső dolgok tája. A hagyomány szerint Jézust a kereszten arccal nyugat felé fordították. Az Árpád-korban is megmaradt a nyugati tájolású temetkezés. A kécskei templom tájolása az Árpádkorban szokásos tájolással egyezik. Minden bizonnyal az eredeti templom is téglalap alapon állott.

Kérdés, hogy minden megépült templomnak volt-e papja? Nagy a valószínűsége hogy Szent István idejében még nem lehetett, mert a püspökségek annyi papot 38 év alatt kiképezni nem tudtak. Az ország 7-8000 faluja minden tizedikében megépültek a templomok akkor is,800-l000 papra lett volna szükség. Képtelenség lett volna ennyi templomot a szükséges kellékekkel ellátni, még ha külföldről szerezték volna is be. A szükséges könyvekkel való ellátásuk is lehetetlen lett volna. Mert egy evangéliumos könyv, vagy egy misekönyv elkészítéséhez szükséges juhbőrt egész birkanyájakról sem lehetett levenni.

A nyomda még ismeretlen lévén a könyveket kézzel írták. A zsolozsmás könyv, vagy a szentírás teljes szövegének megírásához sok ember kellett és nem is akárkik írták ezeket, hanem csak olyan emberek akik szépen írtak, a lapok szé¬lét díszes mintákkal díszítették, szép kezdőbetűket tudtak festeni, melyek kö¬zött a mondanivaló apró szépen festett képeken is látható volt. A szentírás 1500 oldal terjedelmű nyomtatásban is.

A középkorban szokásos rövidítések alkalmazása mellett is 1000 oldalnál többet tett ki. Bizony ilyen terjedelmű könyvön egy művész évekig dolgozott. Nem csodálható, hogy egy-egy könyvért falvakat adtak népestől. A régészeti kutatások kiderítették, hogy az Árpádkori falvakban a templomok Xl-Xlll. században két hullámban működtek. Az elsőben agyag alapozású, kisméretű téglaépületek, a másodikban ugyancsak agyag alapozású körépületek, szintén téglából készültek. Átmérőjük 10-11 m, magasságuk 8-10 m kúp alakú tetővel, de voltak közöttük olyanok melyek egy alapkörhöz csatlakozó négy félkörű alap csatlakozott. Ezek a formák már kőből készültek. Kerek templomot lehet fel tételezni, mert eredeti neve kerekegyháza. Kécske jelenlegi területén három templomos falu állott a tatárjárás előtt. Az első Kécske, a második Bög és a harmadik Kerekdombon.

A templom volt még az Árpádkor első felében az egyetlen fölfalazott épület, mert a köznép még földházakban lakott, csak később készültek kisméretű sár vagy sövényfalas épületek egyes falvakban. A fegyveres nép várakban és sátrakban lakott, tehát a templom emelkedett ki a falu építményei közül. Leginkább a falu legmagasabb pontjára épült. A régész azt is megállapította, hogy a temetők régebbiek, mint a templomok, és a templomokat a temető közepére építették. Hogy két és fél évszázadba került, míg minden faluba templom épült, a már elmondottakon túl a falu népének anyagi erején, és az építőmester hiányán is múlott. A téglás és mészégető a kőműves mester a magyar nép között az Árpád-kor elején aligha létezett. Nyugati országokból hívtak be királyaink mestereket. Nem beszélve a kőfaragókról, szobrászokról, festőkről, ezek német, vagy olasz mesterek voltak és ott dolgoztak, hol a nyersanyag rendelkezésre állott. Míg ezek magyar mestereket neveltek ki, addig idő telt el. A templomok lényeges felszerelési tárgya a harang. Voltak magyar ötvösök, de harangöntő nem volt, azokat is nyugatról kel¬lett telepíteni olyan helyre, ahol réz és ón a rendelkezésre állt. Elképzelhetjük, az elődöknek nem kis fáradságába, költségébe, és munkájába került a templomépítés. Az árpád-kor kialakult rendjében végzetes kárt a tatárjárás okozott. Addig minden lófutamnyi távolságra népes magyar falu volt. Az országban a községeket főként a Nagy Alföldön fölégette és néptelenné tette a tatárjárás. Elpusztult Kécske is, és a mai területén álló másik két falu is. A tatárok távozása után visszatért IV.Béla király újjászervezéssel megbízott emberei a Tisza árterén lévő mocsarak között találtak kécskei embereket, akiket leégett falujukba visszatelepítettek, ide irányítva a környék megmaradt népét is. Valószínűleg a korábbi időkben készült sáncokat felújítva biztosítottak védelmet, mert a tatárok visszatérésére számítani lehetett. A házaikat és templomaikat is felújítva kezdték újra az életet. Hogy a község a tatárjá¬rás után már lakott helység azt igazolja, IV. Béla király 1245-ben kelt okleve¬le, melyben kedves híveit, /László és Gurg leszármazottait/ birtokaikban, többek között kécskei birtokában is megerősíti, azon indoklással, hogy apjuk az oszt¬rák Frigyes herceggel vívott ütközetben l236-ban hősi halált halt. A tatárjá¬rás utáni Kécskéről csak a XV.századból maradtak írott emlékek. Mint ahogy em¬lítés történt róla Kécske már korán magánföldesúri birtok, vagy annak egy része, mert eredetileg királyi birtok, mely szolnoki várispánság hatáskörébe tartozott, de a tatárjárás a várkatonaságot és a szolgáló népeket elpusztí-totta így, IV.Bélának más lehetőséget kellett teremteni a honvédelemre. Erre a betelepített kunok segítségére számíthatott. Kécske szomszédságában a Szentkirályi, a Kocséri, a Törteli és a Karai kunok laktak. Szentkirály l354-ig, mint lakatlan királyi puszta a Mindszentekegyházával, melyet a király Becser nevű kun úrnak adományozott azzal a kikötéssel, hogy ott köteles keresztény módra élni. Nem lehetett minden rendben a kunokkal, mert az 1332 - 1336 között készült pápai tizedjegyzékből hiányoznak a kunok által lakott Vác és Egri egyházmegyei falvak nevei. A birtokaikon legelőről legelőre hajtott jószágaik okozta károk miatt összeütközésbe kerültek a kőrösi és kecs¬kemétiekkel. E miatt Zsigmond király megintette és figyelmeztette a kecskemét város bíráját, és Kőrös földesurait, hogy a kunokat ne háborgassák a szállásaikra való járásban, mert fölöttük a király bíráskodik. E vádlevél l423- ban kelt, a betelepítésük után majdnem 200 évre.Kécske nevével az l332-l336-ban készült pápai tizedjegyzékben találkozunk ismét. Egyben ebben találjuk egy Péter. nevű pap nevét is, ki 8 garast fizetett be az Egri püspökségen pápai tized címen. Ugyancsak Péter nevű pap fizette be a bögiekét is nyilvánvalóan azonos személy lehetett a kécskei pappal. Az utóbbi adat arról tanúskodik, hogy Bög község lakott hely volt templommal és temetővel. Az utóbbi években sikerült a helyét is megtalálni. Az említett adat arra enged következtetni, hogy a kécskei plébános ellátá¬sára volt bízva a bögi nép lelki gondozása. A XV. századi iratokban, már több helyen találunk kécskei adatokat. A kécskei férfi nevek közül 34-nek a neve szerepel egy l466-ban kelt peres ügyben felvett tényleírásban. Ebben az időben a község földesura Weseni László volt. A weseni család férfi tagja zászlós urak, királyi főpohárnok, királyi főlovászmester. A család férfi 'ágának kihalása után a birtokait /Balási, Abony, Paládics, Tószeg, Vazseny, Kécske, Kerekegy¬háza, Ug, Sas./ Mátyás király a délvidék főkapitányának adta - Kinizsi Pálnak. Ezek voltak ugyanakkor az egyház kegyurai a felsorolt községekben, így kécskén is. Ez azt jelentette, hogy a templomról, mint építményről és az azt szolgáló személyzet anyagi ellátásáról nekik kellett gondoskodni. Weseniek földesurasága idején, lehet hogy korábban a románkori templom helyett kőből új templomot építettek, már nem földalapra, hanem kőre és gótikus, csúcsíves stílusban nagyobb befogadóképességű volt mint az első templom. Ezt a templomot fejlesztették tovább, amikor már a török portyázó csapatoktól is tartani lehetett. A XlV. századi templom az újabb építkezés során a temp¬lom szentélye lett, melyet hajórésszel toldtak ki. A homlokzat elé magas és szegletes tornyot építettek harangtoronynak. A temetőt kőfallal kerítették be és a kerítéshez vezető kapu fölé kaputornyot építettek a kerítésen kívül árok is volt. Ez az épületegyüttes jelentette a belső erődítést. A külső erőd a falu körül ásott sánc volt. Nemcsak a kécskei embernek volt szüksége a védett helyre, hanem a község tiszai átkelőhely volt, valószínű piactartá¬si hellyel. Itt mindig volt átutazó ember, kik, különböző rendűek és rangúak, ipa¬rosok, kereskedők az ország ügyeiben jövő-menők. Ezeknek a védelméről is gondos¬kodni kellett és azoknak a közeli falvaknak népe is itt talált védelmet szükség esetén, hol nem volt a falu körül még kerítés sem. A templom szolgált oltalmul veszély esetén a nőknek, a gyermekeknek, és a nép értékesebb vagyontárgyinak.

A sáncokon három helyen a kőrösi, szolnoki és inokai kapun lehetett bejutni. A mai főútvonalak is ezeknek a kapuknak a helyén haladnak át. Zay Ferenc szolnoki várkapitány 1551 ápr.21.-én, többek között kécske belső erődítését is megvizsgálta /még akkor kécske nem tartozott a török területhez/ és a követ¬kezőket mondja ró1a: A templom a tisza partjától két nyíllövésnyire egy magas halmon áll. A szentélye erős és tágas, a tornya magas, tőle két magyar lándzsányi távolságra egy erős és széles torony áll, a kerítése elég erős és magas.

Kécske török fennhatóság alá szolnok várának 1552 szept.4.-én történt elfoglalása után került. A törökök összeírásaiból kitűnik, hogy kécske az l526.aug. 29.-én lezajlott mohácsi csata után nem néptelenedett el, hanem 1593-ban kitört 15 éves háborúig népességében gyarapodott. A töröknek l559-ben 44 ház után fizetett adót. A török adónyilvántartásban 1571-ben 55 házzal szerepel, a templomot is említik. A rév után l558-ban 4552 akcse vámot fizetett. A révvám tételek később is szerepelnek, kécske; ugyanakkor mint sóelosztó hely is. Végzetes pusztulás a 15 éves-háború alatt l595~ben érte, amikor a török hadvezetés segédcsapatai között tatárokat vonultatott fel. Ezek az országban teleltek. A le és föl járó török, magyar és császári hadak pusztítása elől magyar területre menekültek. Ekkor elpusztulnak ismét az alföldi települések, még három város is /Kecskemét, Nagykőrös, Gegléd./ A kécskeiek előbb nagykőrösre menekültek, majd l603-ban velük együtt menekülnek magyar területre, honnan a háború vége után a török édesgetésére tértek vissza a körösiekkel együtt, és itt is maradtak 1630-ig. A Kőrösön való tartózkodásuk kitűnik 1. Ahmed szultán l6l5-ben' Konstantinápolyban kiállított vádleveléből, melyben megengedte, hogy adójukat ne szegedre, hanem a körösiekkel együtt Budára fizessék, mert kőrösön laknak már 16 éve. Meg kell jegyezni, hogy a török uralom alatt a művelt emberek száma egyre fogyott, a rk. egyház sem tudta a hódoltság területét papokkal ellátni elegendő számban. Az elhaltak helyére még a városokba sem tudott küldeni. Az 1546-os összeírásban még a három város mindegyikében összeírtak papokat, l564-ben csak Cegléden írták össze az Orbán nevű papot. A későbbiekben csak missziósok tudták a hívek lelki gondozását úgy-ahogy ellátni. A kécskeiek reformátussá nagykörösön lettek,1622-l626 között. Ekkor történt a reformátusok templom foglalása és ezzel Nagykőrösön megszűnt a rom. kat. egyház működése.

A kécskeiek 1630-ban tértek vissza falujukba. ismét újra kellett kezdeni olyan helyen hol egyetlen lakható ház nem maradt. Nagy a valószínűsége, hogy a templomot, is tető nélkül találták, csupán a kőboltozat maradt úgy-ahogy sértetlenül. A kijavítására a kőrösiek l635-ben 3 ft. 20 dénárt adtak, melyből akkor sem tel¬lett nagy munkára. Nem is sokan lehettek, mert összeírásokban kettő és fél por¬tával szerepelnek. Harminc év múlva ismét menekülni kellett Kőrösre.

Az 1660-63 közötti háborúban a török újból tatárokat vonultatott föl, a tőlük való félelem miatt menekült a falusi nép. A háború végeztével ismét visszamen¬nek de a felszabadító háború 16 évre ismét. Nagykörösre kényszerítette őket 1685 őszén amikor a császári hadak Szolnokot elfoglalták és csak l700-ban a háború végén térnek vissza. A Rákoczi-féle szabadságharc idején a rácok rablása és kegyetlenkedése miatt nem mertek a falujukban maradni, és ismét kőrösre menekültek. 1712-ben Balog István földesuruk hivására tértek vissza, de már nem az ősi faluhelyre, hanem az Árpád utcai halomra, hová először az l664-es . visszatéréskor költöztek. Itt vályog templomot építettek és az ősi gótikus templomot sorsára hagyták. Mivel a kécskei nép csak 19 adófizető családból állott Balogh István földesúr igyekezett a kécskei birtokára népet telepíteni külön¬böző kedvezmények kilátásba helyezésével. Jöttek is a telepesek kiket nem az őslakossággal egy helyre telepítettek, mert azok katolikusok voltak.

Ezek már nem osztott jobbágytelkesek, taxások lettek, új pecsétnyomót is csináltatott, melyen az ő családi címere és Újkécske nemesi puszta felírás olvasha¬tó. Ettől az időszaktól használatos az újkécske és az ókécske elnevezés.

Községi szervezete csak újkécskének volt 1850 előtt. A földesúr az ősi templomot rendbe hozatta a XVlll.sz. első felében, de még l720-ban fedél nélkül állott. Az ekkor tartott canonica visitatió ezt állapította meg. Megjegyzi továbbá, hogy a szentély erős és tágas a tornya szegletes és magas. Előtte széles és vastag alapozású épületmaradványt látott, mely torony lehetett. Ez a kaputo¬rony maradványa volt. A temetőkerítésről nem tesz említést. Valószínű, hogy nem maradt meg. Ujkécskén a rom.kat. egyházközség l743-ban alakult újra. Ettől kezdve vezetik a kereszteltek, az esketés és halálozás anyakönyvét folyamatosan. Czepfel György volt az első plébános.

A feljegyzésekben 300 család betelepítéséről történik említés, de a telepítés idejében a két községben Ókécskén és Ujkécskén együttesen sem mutatnak ki az összeírások ennyi családot.

Újkécske egyre jobban népesedett így az uralom szükségét látta az új templom építésének. Az ősi templom falai meglazultak, így le kellett bontani. Lanszky János üllői építőmesterrel egyezett meg az uradalom a régi templom lebontására és az új megépítésére. Mintául az' abonyi plébániatemplom szolgált. Az építéshez a régi templom használható anyagát is be kellett használni. A követ a kécskei kővágóból vágták, a téglát is helyben készítették. Meszet Mátraszöllősről hozattak. A falazáshoz 65000 téglát égettek, a mesternek 5000 Ft-ot fizettek. Az építkezéssel járó fáradozás és gond Körösi Mihály plébánosé volt. Az épület l820-ra készült el. A plébánia ma is látható épületét 1882-ben emelték. Az új templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték. Az épület ma is eredeti állapotában áll. A' toronysisak 1869-ben leégett, de ha¬marosan helyreállították. Említendő, hogy Szűz Mária tiszteletére építette 1908-ban Hainis Dezső és Jekkel Mihályné a temetőben álló kápolnát.

Kécske határában két alkalommal végeztek tagosítást. az uradalom l770-ben az úrbéri rendeletnek megfelelően szabta ki az ókécskeiek jobbágytelkeit, és ami azon felül maradt az uradalom földjeihez csatolta. A második tagosítás 1833-1837 – ig tartott, a tagosítási per 1843 – ig elhúzódott. Az ókécskei gazdák földjét a falu közelében mérték,, 93 gazda, és 20 zsellér után. A belső telkek szabályozták, nagyságát egy magyar holdban állapították meg. Az újkécskeiek belsőségeit 1829– ben mérték ki. Az 1833-as úrbéri rendezéskor a ref. Lelkésznek, és a kat. Plébánosnak egy-egy jobbágytelket, a két kántornak háromnegyed telket mértek ki. Egy jobbágytelek 26 holddal volt egyenlő, melyhez belső telek, és kaszáló is járult. Az uradalom 1853 után birtokai nagy részét árúba bocsátotta. Megalakult a föld eladó és a föld vásárló társulat. Felparcellázták az eladó földeket. A társulat 1861-1883 bonyolította le az eladásokat. Az újkécskeieknek nem volt saját földjük, ezután lettek földtulajdonosok, mert korábban zsellérként kezelte őket az uradalom. Az ókécskeiek az 1848 – as törvények értelmében földtulajdonosok lettek. Az újkécskeieknek a szőlőket, a házaik telkét, a községház telkét is meg kellett venni. Újkécske határában is megjelentek 1870-es évektől a tanyák. A lakosság nagy része kiköltözött a földjén épített tanyára. A katolikus lakosú újkécske népe jobban szaporodott, mint az ókécskei nép. 1744-ben 36 család lakott. Az első hiteles népösszeírást II. József idején végezték. Újkécskén 617 lakost 91 házat, 120 családot írtak össze. Ókécskén 1043 lakos, 149 ház, 200 család élt. 100 évvel később 1869-ben az Ók. 2112 – en, az Úk. 3957 – en, 1890-ben Ók. 2995 – en, Úk. 6723 – an voltak. 1931-ben Ók. 3050, Úk. 8629 lakosú volt. A tanyák számának növekedésével az odaköltözöttek ellátásának igénye/ egészségügyi, oktatási/ is nőtt. Tanyai iskolák kellettek volna, de csak 1908-ban épültek meg. Addig csak Kerekdombon, Bögön működött, a többi csak zugiskola volt. Maga a nép fogadott tanítót, amilyet tudott. A községben 1908-ban 8 tantermes iskola épült, ez később 2 teremmel bővült. Volt még egy-két tantermes egyházi iskola is, mégis nagyon zsúfoltak voltak. A hitoktatás az egyház gondja volt, ezt 1830-tól két káplán látta el. A község nagy adósságot vállalt a vasút megépítésekor, az iskolák és a községház építésére is kölcsönt vett fel, majd az uradalomtól 1911-ben 110 000 k. hitelt kért. Kamatokra is alig tudott pénzt előteremteni, így nem csoda, hogy a plébános nyúlt a zsebébe, hogy a vonat Kerekdombon megálljon. / ez 200 k.- án múlott, de ennyi sem volt.

Nagykőrösön megnyílt az állami téli gazdasági iskola, bentlakásos hellyel, de egy fiatalért 200 pengőt kellett volna fizetni. Hainis plébános és Miklós Béla fizették be a község helyett. A gazdasági váltság idején a község az iskolát sem bírta fenntartani, /1928-1934/ be kellett zárni.

A községi tanítók fizetését nem tudta biztosítani a falu. A küldöttség-járásból a felső hatóságokhoz, nem hiányozhatott a plébános. De léginkább üres kézzel jöttek haza. Kécskét is meglátogatták a fagyok, a szárazságok, jégverések. 1864-1866 között a fagy és a szárazság okozta ínség miatt hozta létre Morzovs János plébános a takarék magtárt. Ennek az volt a célja, hogy ha ismét gyér lesz a termés, szárazság vagy fagy miatt, innen a rászorulók vetőmagot kaptak. A takarék magtárt, mert a nagy ínség mégsem következett be 1888-ban felszámolták. A plébánosok tehát nemcsak lelki gondozói voltak a község lakóinak, testi szükségben is támogatták. Ó és Újkécske egyesítését rendelte el a felsőbb hatóság, mely Ókécskén olyan riadalmat keltett, mintha a világvége következett volna be. Félve az Újkécskeiektől, a képviselő testület Okos Gyula ref. Lelkész befolyására úgy határozott, hogy Ókécske önállóságának megszűnésével a község minden vagyona a ref. Egyházra szálljon. Újk. Képviselő test. Ismerve az Ókécskeiek félelmeit, nem lelkesedett az egyesítésért. A megyei hatóságok is jónak látták, ha nem szorgalmazzák az egyesítést. Ezért csak 1950-ben került rá sor, amikor a feltételek adottak voltak. A jóval szegényebb katolikusoktól ekkor már nem kellett félni. A várossá válás, és a nagymérvű fejlődés a két évszázadnyi ellenségeskedést az emlékezetből is kitörölte.

A viszontagságos múlt, a sok pusztulás és menekülés, a sok újrakezdés, a mérhetetlenül sok munka, a szenvedés, melyet a háborúk okoztak, a természeti katasztrófák, járványok, de újra és újra talpráállások kísérték kécske történetét.

Módosítás: (2013. október 27. vasárnap, 17:30)

 
Legutóbbi újságcikkek

Kécskei Újság:

17.09.20.Emberi munka

17.09.13.Valami hiányzik...

17.09.06.Szentek találkoznak

17.08.30.Ha gyermeket ölelsz

17.08.23.Egy születésnap

17.08.16.Adjunk hálát

17.08.09.Építeni és szépíteni

17.08.02.Ministráns tábor

Lajos atya elköszön

17.07.26.Karitasz_Ungváron

17.07.19.Kati

17.07.12.Máriapoli

17.06.28.Tiszakécske

17.06.21.Úrnapja

17.06.14.Szentháromság Uno

17.06.07.Változtassatok!

17.05.24.Papi hivatás

17.05.17.Fuss a békéért

17.05.10.Keresztelés

17.05.03.Ohhonra találtunk

17.04.26.Isten szeret

17.04.19.Kalocsa

17.04.12.Mit Ünneplünk?

17.04.05.Emberarcú Egyház

17.03.29.Norbi atya

17.03.22.Korunk tanúja

17.03.14.Muszlim megtérők

17.03.08.Megkísértés

17.03.01.A másik ember

17.02.22.Szent Valentin

17.02.15.Betegek világnapja

17.02.08.Máté evangelista

17.02.01.Miért?

17.01.25.Megszorongatva

17.01.18.Szüntelen ünnep

17.01.11.Krisztus szorongat

17.01.04.Erőszak nélkül

16.12.21.Karitász

16.12.14.Feri atya

16.12.07.Hegedűs Béla

16.11.30.Erdély

16.11.23.Migráció

16.11.16.Otthonra találni

16.11.09.Bátor Pápa

16.11.03.56-os kispap

16.10.26.Ünnepeink

16.10.19.Teremtés hete

16.10.12.72 óra

16.10.05.Családtalálkozó

16.09.28.Népszvazás

16.09.21.Migránsok

16.09.14.Van remény

16.09.07.Teréz anya

16.08.31.Megrendülten

16.08.24.Szent István

16.08.17.Díványboldogság

16.08.10.Váci családtábor

16.08.03.Krakkói IVT

16.07.27.Sillye Jenő

16.07.20.Szívből köszönjük

16.07.13.Ferenc jótanácsa

16.07.06.Tíz tipp.2

16.06.29.Tíz tipp.1

16.06.22.Helyi érték

16.06.15.Pap bácsit várjuk

16.06.15.Görög liturgia

16.06.08.A legfontosabb

16.06.01.Úrnapja

16.05.25.Templombúcsú

16.05.11.Run4 unity

16.05.11.Római zarándoklat

16.05.04.Futás a békéért

16.04.27.Nepomuki János

16.04.20.Húsvéti időben

16.04.13.Tékozló fiúk

16.04.06.Piarista diákok

16.03.30.Jézus él!

16.03.23.Húsvét drámája

16.03.17.24 óra az Úrral

16.03.09.Tomka atyával

16.03.02.Jézus keresztútja

16.02.24.Teremtésvédelem

16.02.17.Kuba és Mexikó

16.02.10.Farsangoltunk

16.02.03.Az irgalmas atya

16.01.27.Pillanatképek

16.01.20.Élő ökumené

16.01.13.Ökumenikus hit

16.01.06.Boldog Újévet!

15.12.21. Áldott Ünnepet!

15.12.16. Karácsony előtt

15.12.09. Irgalmasság Éve

15.12.02. Adventünk

15.11.25. Krisztus Király

15.11.18. Állványok között

15.11.11. A Pirostanyán

15.11.04. Ferenc pápánk

15.10.28. Sortűz-2

15.10.28. Sortűz-1

15.10.28. Rómától Kécskéig

15.10.21. 72 óra

15.10.14. Áldott ez a templom

15.10.07. Ars Sacra Fesztivál

15.09.30. A remény útja

15.09.23. Nyitott templomok

15.09.16. A történelem ura

15.09.09. Ars sacra meghívó

15.08.26. Keresztény lenni

15.08.19. Családtábor-3

15.08.12. Családtábor-2

15.08.12. Családtábor-1

15.08.05. Sillye Jenő

15.07.29. Liszt F. Kórus

15.07.22. Miért Dél-Amerika

15.07.15. Kis hittanosok

15.07.08. Hős kerestetik

15.07.01. Szemetet szedni

15.06.24. Az én hősöm

15.06.17. Ministráns avatás

15.06.10. Úr napja

15.06.03. Templombúcsúnk

15.05.27. Jöjj Szentlélek!

15.05.20. Elsőáldozóink

15.05.13. Pálos Szentkút

15.05.06. Föladat és remény

15.04.22. Hogyan gyónjak?

15.04.15. Gyónni jó!

15.04.09. Húsvét csodája

15.04.01. Jézus él!

15.03.25. Nagyhét

15.03.18. Tomka Feri atya

15.02.25. Tomka Feri atya-1

15.02.11. Ferenc pápa útja

15.02.04. Nagy Szilárd